Halk, távoli furulyaszó
Csüggedt, komor éjjeli csendben.
Mi lelt, mi lelt ma engem?
Meghalni volna jó?
Vagy élni, élni szebben!...
Halk, távoli furulyaszó -
Hang hangra, kacagva, sírva...
Hova száll? Nászágyba? Sírba?
Mintha sok millió
Fojtó börtön kinyílna.
Halk, távoli furulyaszó
Így nem sírtam-e régen?
Jávorfás ősi mesében...
Van-e még, ami rossz s ami jó
S amit még át nem éltem?
S egyszerre a furulyaszó
Elhallgat...S mégis a csendben
Mindegyre bűvösebben
Zeng bennem a szárnyaló
Szent hatalom visz engem.
Ó, tán az a furulyaszó
Nem is volt furulya hangja...
Úgy szállok messzesuhanva
Éledő s elhaló
Világok közt magamba.
Halk, távoli furulyaszó
Ily csodát is tehessen?
Mily erős újra a lelkem!
Meghalni mire való?
Hisz lehet-e élni szebben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése