Telekes Béla: Ki tudja merre...

Ki tudja merre, ki tudja, hol,

Egy árva nő él valahol.

Sohase láttam, nem ismerem,

Az a nő mégis mindenem.

Kincs, selyem-bársony ékíti tán,

Vagy daróc fakul derekán?

Fény-zuhatag tán bomló haja,

Vagy csillagtalan éjszaka?

Szava csengése bús őszi dal?...

Vagy zene, mely kacajba hal?

Csak azt tudom, hogy bármibe kezd,

Kezében serleg, vagy kereszt,

Gyászfátyol rajt, vagy nászkoszorú:

Ő csak egy vágytól szomorú,

Csak egy álomtól boldogtalan:

Valamit úgy vár untalan.

Úgy érzi egyre, hogy valahol

Valaki mindig rágondol...

Soha se' látta, nem ismeri

S az mégis mindene neki.

S nem kérdve szép-e, ifjú-e még,

Csak karjaiba omlanék.

S nem bánva dús-e, nagyhírű-e,

Lenne a koldus kedvese.

Koldulva lenne hű szeretőm,

Ah, hogy csüggnék e drága nőn!

Ki tudja merre, ki tudja, hol,

Találkozunk-e valahol?...