"Legyen meg a te akaratod!"
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy " legyen meg a Te akaratod!"?
Inkább sikoltanék: "Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie?!"
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
"Én Istenem, hát ez a szeretet?!"
Aztán elcsitul: "Bocsáss meg, Atyám!"
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb uton.
Ellenemre is véghezviheted,
de szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani,
ne csak szájjal, de szívvel mondani:
"Ahogy Te akarod, ne, ahogy én!"
A békesség csak így lesz enyém.
Lehet az út tövises, meredek,
amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
"Add, hogy csupán téged kívánjalak!"
"Legyen akaratod", ha nap nevet.
"Legyen akaratod", ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utad célját el is takarod:
Hiszek! Legyen, ahogy Te akarod!
/Ford.: Túrmezei Erzsébet/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése