Az Emlék s az Alkony a láthatáron
piroslik messze, hol tűzbe csap át
a fölgyúlt Remény és tündéri szárnyon
hátrál s kitárúl, mint ingó csodák
függönye, melyen sok gonosz virág
- tulipán, liliom, dália, mák -
kavarja a himzést s az illatáron
beteg párázatoknak langyos álom-
ízét ontja, mérgek nehéz szagát
- tulipán, liliom, dália, mák
parfőmjét - hogy érzékeimbe szálljon
s ájúlt agyamban lángoljon tovább
az Emlék s az Alkony a láthatáron.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése