Hadd mondjam el Miss Edith Gee
rövid történetét:
Miss Gee a Clevedon utca
nyolcvankilencben élt.
Balszeme kissé bandzsa volt,
csöpp szája vértelen,
csapott és keskeny válla volt
és melle semmi sem.
Szegőzött bársony sapka,
mélyszürke szerzsruha –
s hozzá a Clevedon úton
egy kombinált szoba.
Esőhöz bíbor gallér,
ernyő, ha esne még,
biciklijén füleskosár,
hátul goromba fék.
A Szent Alajos- templom
közel volt szerfölött:
a jótékony bazárnak
Miss Gee sokat kötött.
Nézte a csillag fényét:
„Érdekel valakit?
évi száz fontból élek
a Clevedon úton itt.”
Egyszer álmában Frankhon
királyasszonya volt,
a plébános táncra kérte:
„Felség” – és meghajolt.
De szélvihar dúlt a várban
s ő rozsmezőn hajtott tova
és üldözte leszegett szarvval
a plébánosarcú bika.
Már mindjárt utol is éri,
már érzi a leheletét,
s a biciklit lassítja egyre
ott hátul a goromba fék…
A nyár kiszinezte a fákat,
a tél mindent tovavitt.
Miss Gee a misére hajtott
begombolkozva nyakig.
Szerelmespárok mellett
félrefordulva haladt:
szerelmespárok mellett –
s azok nem mondták neki: maradj.
Csak leült az oldalhajóban,
hallgatta az orgonaszót,
és édesen dalolt a kórus,
az alkonyat órája volt,
s letérdelt az oldalhajóban,
a térdére nehézkedett:
„Ó, ne vígy a kísértésbe,
és engedd, hogy jó lány legyek.”
S elhagyták a napok, az éjek,
mint víz a hajó falait:
Miss Gee a doktorhoz hajtott
begombolkozva nyakig.
Miss Gee a doktorhoz hajtott,
a rendelő csengője szól –
„Valami fáj bennem, doktor úr,
és nem érzem magamat jól.”
Doktor Thomas vizsgálni kezdte,
aztán vizsgálta kicsit tovább,
és lassan a vízcsaphoz lépett:
„Mondja…mért nem jött hamarább?”
Doktor Thomas a vacsora mellett,
mag neje a cselédre várt,
csak gyúrta a kenyérgolyókat:
„De különös dolog a rák!
Hogy mitől van, nem tudja senki,
aki tudja, az tetteti csak,
mint valami bujkáló gyilkos,
csak les rád, és egyszer lecsap.
A magtalan nők nyavalyája,
meg a nyugdíjas férfiaké:
a teremtő tűz, a lefojtott,
talán így tör utat kifelé.”
A doktorné csönget a lánynak –
„Ne légy olyan morbid, fiam.”
„Megnéztem Miss Gee-t ma este,
attól félek, már odavan.”
Miss Gee-t a kórházba vitték,
csont-bőr volt, ember alig,
ott feküdt a női teremben
lepedőbe csavarva nyakig.
A műtőben asztalra tették,
kikacagták a medikusok,
és Mister Rose, a sebészorvos
Miss Gee-t felvágta legott.
Mister Rose akkor oldalra fordult,
s azt mondta diákjainak:
„Ilyen fejlett, szép szarkómát
ritkán lehet látni, urak.”
Az asztalról szépen levették,
és gördült a kerekes ágy
Miss Gee-vel a mélybe, ahol most
anatómia éppen a tárgy.
Felakasztották a plafonra,
bizony, kiakasztották szegényt,
s az oxfordi szekta precízen
boncolta a térdszövetét.
/Ford.: Gergely Ágnes/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése