A magas hegyekben, ezüst-felhők között
a békémet s útamat megtaláltam.
Harangok zúgtak a völgyekben, daloltak a napban:
s az álmok pihenni tértek a nyárban.
Tengerek ködlöttek előttem, kék órák szálltak a
magasba,
kisérőül mellém adták az árnyam.
A hegyet belepte a magány, a sziklák közül kilépett a
bánat:
s mire eljött a dél: egyedül álltam a világban.
/Ford.: Végh György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése