Vítezslav Nezval: Krkonosi szonett

Csütörtök zöldel a hegyekben,
ezer gyémánttal harmatos,
a fenyők csúcsa csatakos,
de mélyen a vadas berekben,

faluk és városkák körül,
patak patakot vígan kerget,
a kutyák meg elhevernek
és szívük a napnak örül.

A folyó fogyó ködében
pacsirta repül az égen,
zeng a tavasznak hála-éneket.

S málladozó szobrok árnyán
billegeti furulyáján
dalát egy hétéves kisgyerek.

/Ford.: Orbán Ottó/