Diego Valeri: Egy rózsa

 Az aranyló tetők felett az esték,
sápadt tavakként még kinyílnak,
s remegnek könnyedén a hosszu fényben,
és a fáknak zilált vágyaiban.
És nincs többé emlékezés, sírás, csak
egy rebbenés a szívben, ha felébred
kövült álmából, és téged viszontlát,
csak az életnek fénye van, az élő
életnek már feltárt, titkos csodája.
És az égbolt csak égbolt.
És egy rózsa, valahol a világon
kinyílt, megrészegítve levegőjét
az estének, mely szétáradt a földön.

/Ford.: Lothár László/