Kováts László: Az éjszakához

 

Kiről ezer regét-regére sző a lant,
Mióta szül a föld boldog s boldogtalant:
Ki gyászruhát viselsz, s ruhád a ködlepel,
A bünt, a kint, gyönyört alatta rejted el,
Köszöntelek
Föld bánatos menyasszonya:
Óh néma Éjszaka!

Ha kedvesére vár a barna, szép leány,
S osonva lép be - ő - a kunyhó ajtaján:
Nagyot nyikordul rá a rozsdamart sarok...
S legényt ölelnek im a lágy, fehér karok.
Ki látja meg?
Óh senki más, csak egymaga:
A néma Éjszaka.

Ha tolvajutra kél lopózva...nesztelen
A rengeteg fia, s prédája megjelen:
Megállj! - kiált reá. Feléje ront vadul,
Kifosztja...s eltünik. Fürgén, miként a nyul.
Ki látja meg?
Óh senki más, csak egymaga:
A néma Éjszaka.

Vidám, ledér tanyán, ha pamlagok körül
Ropogva ring a tánc, a szoknya száll, repül:
Rekedt rikácsolás, kacaj hangzik sürün,
Vásári zajba fúl a csók...tivornya...bün:
Ki látja meg?
Óh senki más, csak egymaga:
A néma Éjszaka.

Ha lázas arcomat karomra fektetem,
S átszáll a mult ezernyi képe lelkemen:
S mig ujra testet ölt...megéled mindegyik,
A két szemem nehéz könnyekkel megtelik:
Ki látja meg?
Óh senki más, csak egymaga:
A néma Éjszaka.

Kiről ezer regét-regére sző a lant,
Mióta szül a föld boldog s boldogtalant:
Ki gyászruhát viselsz, s ruhád a ködlepel,
A bünt, a kint, gyönyört alatta rejted el:
Köszöntelek
Föld bánatos menyasszonya.
Óh néma Éjszaka!