Történt egy napon - midőn az angolok a százéves háború alatt ostrom alá fogták Rennes városát, hogy egy angol vitéz, névszerint Jehan Bolleton úr, tetőtől talpig vasöklű lovag elment vadászni sólymaival, s hat fogolymadarat ejtett. Ezután fogta a madarakat, állig fölfegyverkezve lóra ült, a városfal felé lovagolt, s fölkiáltott az odavalóknak, hogy Bertrand de Guesclinnel akar beszélni. Véletlenül Olivier de Mauni volt a kapun, onnan szemlélte az angol hadakat. Fölfigyelt, észrevette ezt az angolt a fogolymadarakkal, s mindjárt megkérdezte, hogy mi járatban van, s ingyen adja-e vagy pénzért a foglyokat a városbeli dámáknak.
- Hitemre mondom - felelte az angol Oliviernek -, ha van merszed az alkuhoz, s lejössz vívni, boltosodra találsz.
- Istenemre fogadom, hogy lemegyek - felelte az említett Olivier -, várj csak a helyeden, s megfizetek érte.
Ezután leereszkedett a falról az árokba, amely színültig volt vízzel, átúszott a túlsó partra, s "boltosához" ment, aki várta. Ő is állig fegyverben volt, csak a páncélkesztyűje és lábvértje hiányzott. Nagyon sokáig és vitézül vívtak egymással, elég közel a lancasteri herceg seregéhez. A herceg kedvtelve nézte őket, s megtiltotta, hogy beleavatkozzanak. A városbeliek s az odavaló hölgyek is nagy gyönyörűséggel szemlélték őket.
Addig küzdött és vívott ez a két vitéz férfi, amíg az említett Olivier Meuni legyőzte boltosát, Jehan de Bolleton uramat a fogolymadaraival, s akár tetszett, akár nem, súlyosan megsebesítve bevitte a vizesárkon át a városba, s fölajánlotta a fogolymadarakat a hölgyeknek, akik nagy újjongással és tisztességgel fogadták.
/Ford.: Trencsényi-Waldapfel Imre/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése