Gábor Andor: Ballagó

Kevésszer hullott a
Jó rám,
De volt sok keserves
Órám.

Keserves napjaim
Voltak,
Igy lettem halottnál
Holtabb.

Igy lettem vénnél is
Vénebb.
Ajkamon sírás
az Ének.

Bánat és Bánat és
Bánat
Megkeserítette
Számat.

Felém a rossz csak úgy
Áradt,
Igy lettem fájó és
Fáradt.

Kertemnek ösvénye
Dudvás,
A szivem száraz és
Pudvás.

Fásultan fekszem az
Ágyon,
Mozogni cseppet se
Vágyom.

Szárnyaim le vannak
Törve.
Nyakamon kényszerek
Örve.

Nem szállok alább, de
Fel sem.
Ballagok, mint eme
Versem.

Hallod-e, szomorú
Élet?
Este, ha lefekszem:
Félek.

Félek, hogy szivemre
Ömlesz,
S fölkelni kedvem már
Nem lesz.

Lélekzek még egyet,
Mélyet,
S nem tűröm tovább, hogy
Éljek.

Átcsaphat rajtam a
Hullám
És mindent megold a
Hullám.