Norvég népmese: Hat bolond meg egy légy

Hat félnótás legény együtt indult vándorútra. Találtak egy ezüsttojást, gondolták, annak az árából úri lakomát csapnak. Vettek egy malacot, levágták, megsütötték, de akkor eszükbe jutott, hogy ha már urasan ebédelnek, hát fogpiszkáló is kell. Letakarták a pecsenyét egy szitával, és elmentek együtt a boltba, fogpiszkálóért.

Közben, amíg odajártak, a falubeli suhancok felfedezték a malacpecsenyét, megették, és a csontokat szépen halomba rakták, aztán letakarták a szitával. Mire a hat bolondos legény visszajött a fogpiszkálóval, a szita alatt nem volt más, mint egy rakás lerágott csont és a rakás tetején egy nagy légy.

- No - mondja a legöregebb legény -, akkor ez a légy ette meg az ebédünket. Gyertek, pereljük be tolvajlásért!

Mennek a bíróhoz, előadják a panaszt. A bíró igazat ad nekik.

- Úgy van, barátaim, a legyet elítélem. Ahol előtaláljátok, csapjátok agyon.

Abban a pillanatban az egyik legény nagyot üt a bíró fejére, de akkorát, hogy az lefordul a székről. Mikor végre feltápászkodik, rájuk förmed: - Ilyen-olyan adta, csavargó népsége, hogy mertetek rám kezet emelni? No, ezért meglakoltok, a legsötétebb tömlöcbe vettetlek!

- De hiszen épp a kegyelmed mondta az imént, hogy ahol előtaláljuk, csapjuk agyon azt a tolvaj legyet! - mondta erre a legény, amelyik fejbúbon vágta. - Ott ült a kegyelmed fején, hát rácsaptam.

A bíró - mit tehetett? - eleresztette őket. De még sokáig tapogatta a feje búbját.

Hazugságnak nem kicsi, bolond, aki elhiszi!

/Átdolgozta: Beke Margit/