Torquato Tasso: Madrigál

Némák a fák s a folyók most,
a tenger habtalan sík,
a szél, barlangja odván, mélyen alszik,
szerte a barna éjben
a hold szitálja, száll a nagy, fehér csend:
szerelmünk méze-kéje
rejtőzzön mind sötétbe:
Ámor, most meg se szólalj -
a némaságba vész a csók, a sóhaj.

/Ford.: Vidor Miklós/