Juan de Timoneda: Nem, nem alszom egymagam!

Mert az idő száll fölöttem:
aztán, anyám asszonyom,
nem, nem alszom egymagam!

Most virágzom ékesen!
Magam ellen való vétek,
hogyha hervadozva élek,
úgy pazallom életem.
Eztán nem fecsérlem!
Nem beszélek oktalan:
nem, nem alszom egymagam!

Már tudom, ki jár utánam,
már tudom, ki áhítoz rám.
Szép a termetem s az orcám,
ó, hogy virulnék az ágyban!
Van-e híjjam? Mi hibám van?
Mondd meg, anyám, hogyha van!
Nem, nem alszom egymagam!

Nem vagyok mulatt, se néger,
szép vagyok s legényt kívánok.
Lány vagyok, mint a virágok,
ékes, mint egy ezüst ékszer.
Templomjáró aszott némber
háljon csak magányosan!
Nem, nem alszom egymagam!

Szép vagyok ám levetkezve!
Minden porcikám hibátlan.
Karom, lábam, nyakam, vállam
ugyan ékesre teremtve!
Éji rémitő neszekre
forgolódom úntalan.
Nem, nem alszom egymagam!

Van-e, aki nem fél éjjel,
hosszú éjjel, egymagában?
Bezzeg vígan van az ágyban
minden lány a kedvesével.
Megfér vele békességgel,
nem riad fel úntalan.
Nem, nem alszom egymagam!

/Ford.: Rab Zsuzsa/