Miguel de Unamuno: Eső, szél, árnyék

Lelkem, mi a te életed valóban?
Eső a tóban!
Lelkem, mi vagy, ha hánykolódsz szomorgón?
Szél a hegyormon!
Lelkem, újulsz-e, mondd, reád mi vár még?
Barlangban árnyék!
Eső a tóban!
Szél a hegyormon!
Barlangban árnyék!

Könny az esőm, mely az égből pörög le,
szél sóhajom, mely szüntelen megéled,
vigasztalan árnyék gyötör örökre,
eső és szél és árnyék ez az élet.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/