Hazai menedéke illatáért cikázva
csapong a hegy felett a pillangó, s lebegőben
könnyű parázs-barázdát szánt a kék levegőben
zafírszín sziromszárnya csillogó suhanása.
Forog, meging, rezeg, leng, köröz libegve-szállva,
kék fémpikkelye villan barlangba fényvetően,
napot rezegtet árnyas tornácon lebbenőben,
és szélbefoszló sóhajt érint a lepke szárnya.
Hol Kínafa morajlik, hol susognak az indák,
a dombok sűrű lombján szikrát szökkentve ing át,
s a virágzó fasorra ezüstpor hint a lepke:
győzelmes fénye csillan, míg glóriás-kevélyen
nyugodt kristályok tiszta vize felett a légben
selyemszárnyakkal illan, még árnyékot se vetve.
/Ford.: Devecseri Gábor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése