Természet tétlen figyelője
- mindenről megfeledkezem,
ha este, a tónál tűnődve,
sebes fecskéim nézhetem.
Mily lent suhan, s cikázva lebben!
félek: egyszer e víztömeg,
ez őselem, ez ismeretlen,
villám-szárnyát ne fogja meg.
És újra, újra visszatérnek,
sötét nyílröptük nem pihen.
De vajon az emberi lélek
lelkesedése nem ilyen?
Tiltott táján egy más elemnek
vajon nem így élek-e én,
hogy pár cseppet magamba merjek
én, egyszerű agyagedény?
/Ford.: Lothár László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése