A Grál bevonulása
A terembe vonult ezután
a sugárzó arcu királyi leány,
a nap ragyog így, ha kel.
Arábia selymeivel
volt ékes a királylány.
Diszes smaragdszinű párnán
hozta az Éden foglalatát,
két gyökér s a hajtás fonta át:
ez volt a Grál, a drága kincs,
a földön szentebb nála nincs.
E tisztség méltó szűzre szállt:
Repanse de Joie hozta a Grált.
A Grált csak az vihette,
kinek tiszta a teste-lelke:
ki a Grált gondozza, legyen
álságtól ment, szeplőtelen.
A Grál előtt szövétnek
hat diszes edényben égett,
hat drága üvegben balzsam.
És így vonultak lassan
a küszöbtől végesvégig,
s érvén a terem közepéig,
a királyleány megállott,
bókolt, s vele mind a leányok
- kezükben a balzsamos edény -
s kit ékesit szeplőtlen erény,
a várur elébe letette a Grált.
És Parzival - mint hire járt -
csak nézte, nem volt vége-hossza,
s tűnődött: aki a Grált idehozta,
viseli, mint ő, ugyanazt a köpenyt.
Azután a hét szép szűz odament
az előbbi tizennyolchoz, s ezek
a tiszta, fenséges szüzeket
szépséges csoportjukba vonva
befogadták - így szólt róluk a monda -
s kétszer tizenkettő között
a szép koronás szűz tündökölt.
/Ford.: Urbán Eszter/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése