Afanaszij Fet: Ősz

Oly búsak a sötét napok
a hangja-vesztett, hűvös őszben!
Mind oly borús, ahogy letörten
lankadt lelkünkbe bekopog!

De van, mikor a vér pezseg,
s az ősz aranylomb-díszt kerítve
vágyik tüzes tekintetekre,
s vár szeszélyes szerelmeket.

A bú hallgat szemérmesen,
s nem hangzik már, csak a frivol zaj,
mert aki ilyen pompa közt hal,
annak nem szégyen semmi sem.

/Ford.: Tellér Gyula/