Afanaszij Fet: Szeress, szeress!

Szeress, szeress! - ha szememnek megadnád
szíved jelét,
szőnyeg-csodát, elevent, tarkabarkát
vetnék eléd.

Még-sose-volt vágyakkal szárnyasulva
e föld felett
röptünk milyen vad-lángolásu volna,
s mily önfeledt!

Az álmokat elérve fölragyognál,
hol kék az ég,
s fuvalomként dal szállna trónusodnál,
s minden, mi szép.

/Ford.: Tellér Gyula/