Magányom fűszere: szép hölgy, iszonyú télen át,
ő nyár gyanánt elhozta az öröm évszakát.
Sok irigy, gúnyolódva, szivemen tép sebet.
Ha egy hölgy be nem kötné, nem is gyógyulna meg.
"Intenek már, kerüljem a lovagot: szeretem.
Ha csak eszembejut, mily mámorral volt velem,
karja testemre forrt, jaj, szivem kettéhasad.
Sírtam a búcsúszónál, s emléke velem maradt."
/Ford.: Kalász Márton/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése