Dietmar von Aist: Elértem végre a célt...

Elértem végre a célt, amelyért mindig harcolt szivem,
egy szép nemes hölgy rabja vagyok, szolgálhatom híven.
Szolgája lettem, oly szófogadó,
akár kapitánynak a hajó,
midőn háborgó tenger árja habot habra vet.
Be jó nekem!
Zabolázza féktelen tetteimet.

"Hallom, hogy egy nemes lovagról sok jót mondanak:
állhatatos szivembe beférkőzött e nemes lovag
- úgymond a nő - sosem feledem,
szivemből őt ki nem vetem.
Keblemre szoritanám, miatta szép az egész világ.
Be jó nekem,
hogy elnyertem szolgálatát!"

Jaj észre kellene térni, lehetnék egyszer már okos,
hiszen e nemes hölgy nékem annyi bánatot okoz!
Szolgáltam őt sok éven át,
megtettem minden óhaját,
s a kegyetlen meg se látja, érte mennyit szenvedek.
Ó jaj nekem,
kivánom, tőle messze legyek.

/Ford.: Urbán Eszter/