Ivan Bunyin: Messze északon

A lompos ég csüggedve hallgat,
komor a messzi tér,
mint ahol az idő megalvadt,
s a föld semmibe ér.

Sűrű erdő áll sorvadozva
a mocsarak között,
amott az ég alján mogorva
vizekről száll a köd.

Megjön az éj, de nem sötétül
az ég ólom színe.
A fenyves tompa csendbe révül.
Tengernek sincs nesze.

Bágyadva, moccanatlan ég fenn
a csillagok sora.
Tán ő gyújtotta észrevétlen,
a halál angyala.

/Ford.: Fodor András/