A
kis boglárka megtöppedve vár
erős hidegben sok-sok társa közt,
s mihelyt kigyúl az első napsugár,
nyílik, derűs, mint fény a táj fölött.
Mikor jégár szakadt a zöld mezőn,
s szél dúlt az erdőn, néztem sok napon:
szirmába bújt magát védelmezőn,
nyugodtan állt, nem érte ártalom.
A múltkor is egy zord nap jártam ott,
s de más volt, bár megismertem megint:
a durva szél elé tárulkozott,
eső paskolta kény és kedv szerint.
Megálltam, és tűnődtem egy kicsit:
"Nincsen kedvére zápor és hideg,
s nem önként vállalt hősi sors ez itt,
kényszerből tűri el, hisz már öreg.
Fény és harmat rá már hiába hull,
hervad, s nem tud magán segíteni.
A tagja dermed, színe elfakul."
Fanyar mosollyal áldoztam neki.
Előbb nagylelkű úr, később fukar
kegydíján élni - sorsunk ez tehát!
Lásd, ember, ifjúságunk oly pazar,
s öregkorunk e kincsből mit se lát!
/Ford.: Kiskun Farkas László/
erős hidegben sok-sok társa közt,
s mihelyt kigyúl az első napsugár,
nyílik, derűs, mint fény a táj fölött.
Mikor jégár szakadt a zöld mezőn,
s szél dúlt az erdőn, néztem sok napon:
szirmába bújt magát védelmezőn,
nyugodtan állt, nem érte ártalom.
A múltkor is egy zord nap jártam ott,
s de más volt, bár megismertem megint:
a durva szél elé tárulkozott,
eső paskolta kény és kedv szerint.
Megálltam, és tűnődtem egy kicsit:
"Nincsen kedvére zápor és hideg,
s nem önként vállalt hősi sors ez itt,
kényszerből tűri el, hisz már öreg.
Fény és harmat rá már hiába hull,
hervad, s nem tud magán segíteni.
A tagja dermed, színe elfakul."
Fanyar mosollyal áldoztam neki.
Előbb nagylelkű úr, később fukar
kegydíján élni - sorsunk ez tehát!
Lásd, ember, ifjúságunk oly pazar,
s öregkorunk e kincsből mit se lát!
/Ford.: Kiskun Farkas László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése