William Wordsworth: Koratavaszi sorok

Lustán hallgattam: száz toroktól
harsogott a liget:
egy víg gondolattól ilyenkor
én szomorú leszek.

Mi rajtam akkor átszaladt,
a Természethez fűz: a lélek:
s szívemnek fájt a gondolat:
embert ember mivé tett.

Meténg indái tekerőztek
zöld kankalin-lugas körül,
s bizton tudom, a levegőnek
minden virág örül.

Körbe-ugráltak madarak,
gondolatuk nem mérhetem:
de a legkisebb mozdulat:
kitörő érzelem.

Ágak bontják rügyeiket,
hogy érjék a szelek:
s tegyek bármit, abban hiszek:
az volt az élvezet.

Ha ez a Természet-adta hit,
szent akarata ez az égnek:
nincs okom keseregnem itt,
embert ember mivé tett?

/Ford.: Ferencz Győző/