A harmadik éve a Wood Street-i sarkot
egy sárgarigó veri fel, dala harsog:
hallotta szegény Susan - arra haladt -
a hajnali csöndben a víg madarat.
A hang megigézi: mi bántja? hegyek
nőnek körülötte, fa-rengetegek:
köd-fellegek úsznak a Lothbury-n át,
és látja a cheapside-i völgy folyamát.
És látja a völgyben a zöld legelőt,
vödrével ahol leszaladt azelőtt:
ott búvik a fészke, kis erdei ház,
több nincsen a földön ilyen helye más.
Néz, néz csak, a mennyben a szíve: de már
halványul a pára, folyó s hegy, az árny:
ár nem folyik, hegy sem emelkedik, és
szeméből a színük semmibe vész.
/Ford.: Ferencz Győző/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése