Éjfél. Eső. Fakón dereng az ég: az alját
a távol ködön át csipkézve hasogatják
egy város gótikus tetői-tornyai.
Sík térség, és bitó. Emberek roncsai,
varjú-szaggatta vén holttestek, hihetetlen
táncokra ránganak a fekete hidegben,
míg lábukba riadt farkasok foga vág.
A vázlatszerü kép kormos zűrzavarát
keretbe fogni pár tüskebokor s magyalfa
állítja lombja vad iszonyát jobbra-balra.
Három sápadt fegyenc mezítláb lépeget:
köröttük egy csapat gárdista közeleg,
s merev lándzsáikon félelmesen világol
rácsként lezuhogó lándzsáival a zápor.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése